[ Történetünk ott kezdődött... ]

...hogy bevalljuk nőiesen-derekasan, hogy bizony mi még egy kenyeret sem tudunk levágni tökéletes formában! Sem én sem a húgom. Ez rám nézve, azaz Betára, elég nagy szégyen mert van egy 15 hónapos kislányom. Hát igen, nem vagyok büszke erre az antikonyhaművészetemre, de pontosan ezért határoztuk el húgommal h megcsináljuk ezt a blogot, és kiképezzük magunkat - némi szakmai tanácsokkal ellátva ( Beta férje ugyanis szakács :), és vmilyen szintű szakáccsá avanzsálódunk itt a szemeitek előtt:)

Most Alfa folytatja a bejegyzést:
...Betat szeretném kiegészíteni, a blog megnyitása nem csak a főzés-tudás iránti vágyunk miatt történt, hanem mert:"Az éhség a legnagyobb szakács"-ugye-ugye Beta,mi már csak tudjuk.A kenyérvágásról csak annyit, hogy...és akkor mi van,ronda és finom,nem?:-)De a kenyereken kívül egyéb vicces esetek is rávezettek már hogy ideje lenne megtanulni pár alap kaját elsőként, vagy legalább arra a pontra eljutni, hogy a virslit nem robbantjuk szét:-)
Vagy nem elégetni a popcornt.Ez persze nem főzés tudást igényel,de a konyhába is jobb lenne kicsit otthonosabban sündörögni, ha már egyszer Beta anya, és amúgyis.
Szóval az éhség nagy úr, ezért úgy döntöttünk,mától felvesszük a szakács kesztyűt, és pillangókká válunk.:-)

Első bejegyzésünk alkamából engedjétek meg, hogy bemutassuk a STÁBUNKAT:


FŐ(ZŐ)SZEREPLŐK:

• Alfa - az önállósodni vágyó 18 éves lány
• Beta - a háztartás vezetői posztra vágyó fiatal anyuka
• Gamma-baba - a 15 hónapos főkóstolónk:)
• Omega - a szaktanácsadó szakácsunk
  

***

.folytatás következik.